Általában Rioba szoktam közvetlenűl érkezni, most a sao pauloi Guarulhoson landoltam. A már megszokott negyven perces sor a belépéskor most sem lett rövidebb, mikor engem szólít az ügyintéző, kicsit epésen meg is kérdezem; - Na és hogy lesz ez a várakozási idő a Copa do Mundo alatt?

- Ó, addigra már kész az új reptér, minden jobb lesz. –hangzik a brazilosan bizakodó válasz.

Valóban, sok minden készül az országban, érdemes lenne kirakni a „felújítás alatt" táblát. A híradások giga beruházásokról számolnak be, és az építkezések költségei már jópárszor átlépték a tervezettet. A mértéktartó Estado de Sao Paulo című újság szerint a legóvatosabb becslések is az eredeti költségek háromszorosát mutatják, amit eddig fizettek ki a beruházásokra. A 2007-ben számított 2.7 milliárd real ( figyelem, egy real kb 100 forint) helyett az idei adatok 8.9 milliárd realos költséget terveznek. Ebben persze vastagon benne van az a 2009 óta tartó mesterségesen gerjesztett hiperinfláció, amit a brazil gazdaság erősödésének érdekében tartanak fenn. Ennek az inflációnak a hatását rögtön érzem, amikor a szokásos kókuszlevemet kérem Copacabanan az eladótól, aki szemrebbenés nélkül kér el hat real-t a pár éve még egy helyi egységért vásárolható nedűért. Egyébként az itteni hangulaton is mély nyomokat hagy a drágulás. Hiába állítják a politikusok, hogy a béreket mindig egyeztetik a drágulással, az emberek nagy többsége egyre nehezebben tud lépést tartani az árakkal. A pár éve még gondtalanul vásárló családok most számológéppel bolyonganak a supermercadokban, és rezignáltan tetetik vissza a méregdrága csokit a gyerekkel.

A levertség általában is érzékelhető a helyiek között. Nyoma sincs a nagy euforiának amit az elmúlt Világbajnokságok elött tapasztaltam a brazilok között, már-már fásultan beszélnek az érkező eseményről, mintha megérezték volna, hogy ez a cirkusz igazából nem nekik szól. A legtöbb ember a stadionon kívűl rekedt, hiszen nem engedhetik meg a jegyet maguknak, maximum, mint önkéntesek lesznek ott, háttal a meccsnek.

Tehát, ha egy tanácsot kéne adnom a VB alatt idelátogató honfitársaimnak, azt üzenem, hogy hozzanak pénzt, jó sokat. A carioca-k ( ők Rio lakói) igyekeznek lépést tartani az állammal, ezért ők is mindent a csillagokba áraznak. Egy Rio-külső lerobbant szoba egy órányira a tengerparttól úgy háromszáz real-ba kerül naponta, egy étkezés sem jön ki 60 real alatt egy közepes vendéglőben.

A tavaly indult nagy tömegzavargások mára már lecsendesedtek, januárban volt még néhány megmozdulás, de azt nem tudni, hogy ezek kiújulnak-e a Bajnokság alatt. A lázadás szellemét a Black Bloc és Ninja Brasil szervezetek tartják életben, de ezek a militáns csapatok marginalizálódtak a tüntetések alatt, ma nagyon keveseket tudnak mozgósítani. Az utóbbi évek alatt megerősödött középosztály azonban bármikor kész újra az utcára menni, tavaly is percek alatt szerveződött a többszáz ezres tömeg Brazília-szerte. Ez persze a regnáló hatalom legnagyobb félelme is, ők mindenesetre készülnek: Rio legnagyobb favelajában, a Mare-ban már a hadsereg alakulatai járőröznek.